az alkony bíborból mélylilába zuhan

ezer kalapos fekete árnyék suhan

szívem irányába

fullasztó tikkasztó nyárba

a zúgás már vharrá erősödött fel

bár én nem tudom mi az igazi hőstett

hozok virágot bitófa tövén nőttet

kígyót varjúhájat

békafejet és nyűllábat

eltűnök az üstöt beborító köddel

míg neonsárga szemek pásztázzák testem

az összes vén girhes macskát megkerestem

kecses máglyát rakok

és belőled kiharapok

búcsúzóul egy ízletes húscafatot

szelíden vadul szótlanul szeretkezünk

így a napfelkeltéig ott feledkezünk

nem lesz más sohasem

suhog utánam köpenyem

fekszem lihegek várom az alkonyatot -

http://www.youtube.com/watch?v=KUiCHy8Seu0