mint egy videojáték öt életes

az este oly gyengéd tökéletes

ott ülsz a tűzzel szemben azaz velem

a térből kilépve azt képzelem

hogy a hátamon repülsz a szájamban

istráng és az összeomló váramban

nekünk való játszótereket találsz

sosem volt ily felemelő a nász

ablak alatt a kabóca énekes

pusztán az ittléted is érdekes

talp alá valót nekünk citerázgat

roppant a hőség senki sem fázhat

minden szavunkra pára csapódik le

tündértanyákon járok míg te

felemelsz házak ételszaga fölé

tizenkét mécsest teszel ki köré

a repülésem végén jelzőfénynek

hogy visszataláljak hozzád még nem

akarom elfeledni ezt az érzést

és megválaszolni azt a kérdést

 tényleg szükségem van -e a lelkedre

rád életedre eső elverte

a szemünkből növő sarjadzó vetést

te kapod az őszinte nevetést -

http://www.youtube.com/watch?v=JVgmI8ErFrA