|
Öböl
Zz62 2018.06.21. 20:34
kikötöttem
vagyok a rozsdás nyikorgó vasmacska
te sima befogadó tengerfenék
mind mögöttem
a lebegő emlékeim vastagja
az hideg áramlat de engem nem ér
buborékok
feltörnek még és megannyi tarka hal
cikázza körbe magányom zátonyát
tudok még ott
réseket mert nem mind kemény sziklafal
őrzöm benn utolsó jöttöd lábnyomát
kapaszkodom
öt ágam mélyen beléd fúrja magát
de fájó módon te mindig változol
vasam koszos
sajgó érzelmi hullámot tör a gát
hosszú csend után olykor dagályt hozol
ringatózom
sirályok albatroszok kerülgetnek
és rajtad eltűnnek a homokfodrok
tartódrótom
fényesedik nyoma sincs rajta sebnek
szelet várok míg állnak hajószobrok-
http://www.youtube.com/watch?v=b7Wngkx8Um0
|