te fekszel mellettem

úgy mint emlékeim rögzítették

és később darabjaira szedték

páncélom felvettem

s lepattan róla

elfonnyadt tenyered érintése

a kinyitottad végső intése

egy rigóként szól a

hallgatag fennsíkon

hol a közös párnát meg takarót

megkeressük vagy csak azt a karót

hol tüdőnk fenn sípol

akasztva hegyére

levegő után kapkodva lilul

arcunk az életjelem ha csitul

ennyit ez megér-e

kérdés eldöntendő

a válasz igen - nem vagy hasonló

te nem vagy Vénusz én sem Apolló

csak csend földön kendő -

http://www.youtube.com/watch?v=F94b2MYQVpc