egyedül

a tücsök hegedül

míg a hangya tavaszra készül

s porló testem beleszédül

az alant fekvő szakadékba

ahonnan nincs kiút

és ha lenne hiábavaló

a perem szélén vár a faló

mit rejtve kéne vinni célba

célt büszkét és hiút

hiába állítanék elém

sziklák gördülnek le pont felém

kijutni nincs semmi esélyem

várakozva fekszek

magamban imákat mormolok

s fénykereszteket horgolok

a teliholdfényből ez éjen

ördöggel vetekszek

bűbájban és tág varázslatban

annyira közel már a hatvan

amivé egy perc alatt lettem

egyedül

a tücsök hegedül

bús melódiát elmúlásról

koldusok közt nincs szó lopásról

mert azokká lettünk mindketten -

http://www.youtube.com/watch?v=aZyDF49h_-Y