a világtól elzárva jó nagy lakattal

körbeölelve magas vak fagyfalakkal

próbáltam meggyújtani

az utolsó szál gyufát

borzongató sötét északi féltekén

nincs már olyan birtokomban mit féltek én

már nem lesz új ami

vaskos teleken jut át

torz fenyőágak hó alatt meggörnyedtek

nekem jégszilánkok jutnak és gyöngy nektek

csontszín vándorbotom

nehezíti el karom

esendő hangom vicsorgó szélbe fullad

nem leszek jelened jövőd fájó múltad

nézd hát látod dobom

dacosan fiatalon

nem megy tovább eggyé válok a halállal

ordas farkas ébreszt szelíd harapással

zöld cikázó fényben

bestiák hemperegnek

várok a semmire mert az eljön biztos

de volt egy életem szomorú és titkos

dübörög a mélyben

némaság nem feledhetsz-

http://www.youtube.com/watch?v=9GMeVKQZyDw#aid=P-9m0ZVhZZI