az olvadó hó alatt

régen málló csikkeket látva

nekem vajon mi maradt

az életből nem sok van hátra

hát akkor nosza rajta

derékba vágott méltóságon

tompán csattog a balta

csendet vezetnek kék pórázon

tej tetején zöld penész

felette már nyílik a barka

a tavasz üres nehéz

 semmit nem tartogat marka

zöld és kék üti szürkét

szűk színes szirmomat bontom

sötétet oszlatok szét

felragyogok a horizonton-

http://www.youtube.com/watch?v=5T_mS-MCTtQ