lenn a folyónál sokaság áll a parton

hullámokon ócska kis szív tán karton

kezeden puha bilincsek

s nekem öt éve nem jön számra pardon

már egyre gyakrabban bukkan fel a tetem

becsukott szemmel a halk morajt követem

a vízbe vajon mit hintsek

ha két kézzel szórom tövises életem

arcra tapadt vizes hajon át az este

terít le leplet  s egy kisfiú megleste

miért oly szép az az ÉLET

de a kék madár ami körbe repdeste

később soha de soha nem jön vissza már

lődörgök ahogy agg arabot visz szamár

tudom fenn nem érek véget

pergő tiszta homokom itt lenn issza sár

lehet

örök Róma prágai tavasz vén Füred

öt éve vagy már velem élek nélküled-

http://www.youtube.com/watch?v=oZzfZwbOyQM