hátamra körmöddel rajzolod

fel a kusza jeleket

még nyitott tenyérrel veted el

azokat a szeleket

miknek vihara köröttünk tombol

s halkan harcosan halálig birkózunk

ha testünk tömlöcéből lelkünk

kirobbanni készül

elmenni jó lenne maradni irtózunk

a tér sűrű az idő eltűnt

porrá leszünk végül

ajkamra lakatot hegesztesz

zöld szemed mély lángjával

hajnalban szomjazó angyalok

itatóhoz ránk járnak

mindegyikük hosszan mohón kortyol

győztesek vagyunk küzdelmünk döntetlen

nyújtott karjainkból elillan

szétfoszlik az erő

ott rejlünk hegyekben vizekben földekben

örömöm bőrödön felcsillan

felszárad mint eső-

http://www.youtube.com/watch?v=gRwFRMGpTWg