régóta már csak a szívünkben van nyár

tejszínű hajnalokon komisz az ébredés

szívünk ajtaját szél csapkodja

nézem ahogy fák levetett ruháját kapkodja

fel és dobálgatja szerteszét

egyre jobban fáj mert minden percért kár

mit nélküled töltök az otthoni széptevés

hazugság súlytalanság nemlét

neveddel hóhér perceknek szegem a kedvét

kínomat mosolyod verte szét

kedvesem örök öröm ha meglátlak

lelkembe simul köszönésed fejed hajtod

félre első csókot kér ajkad

várom hátha egy angyalszárny nőne ki rajtad

szikrák lógnak nappal fürtökben

aurát adunk lángoknak gyertyáknak

megálljt int komor szürkeségnek szelíd hangod

tenyéréllel tiltod a telet

élj le száz évet embereddel meg egy felet

házad töltsd meg forró sült tökkel -

http://www.youtube.com/watch?v=LBWxYdpXes8