felperzsel a bőröd sivatagja

csak az életem egy igaz napja

mikor fejem megnyugszik öledben

felém fordítod üres markodat

és épp az üressége ad sokat

mert én is már mindenem fölettem

előre - hátra szemed hintáján

repülök az együttlét szikláján

nem találsz egy apró repedést sem

hajlott hátamon vigyázzba állnak

a szőrpihék és valóra válnak

lehetetlenek mégis kétlem

hogy örökre megvéd és betakar

színes forgatag néma hangzavar

kézen fogva messzire szaladunk

gyermek lelkünk vidámvásárában

helyet talál nem a múltban mában

mézeskalács szívet veszünk - adunk

kéz szorít tekintet kapaszkodik

fölénk naplemente magasodik

s lengeti a szél szép szalagunk

a bőröd sivatagja felperzsel

ifjúkori izgalmat megtermel

egymás fogságában túszok vagyunk -

http://www.youtube.com/watch?v=WmvD1DcHNCI