homlokommal megérintem lábnyomodat

a tócsában tücsökhúzta mesefogat

vergődik kirajzolom őket a sárból

tenyeremből észak felé pihét fújok

s füledbe szerelmes szép igét súgok

kötélhágcsót eresztenek le a várból

bátorságom és hűségem kopott batyuban

zord marcona vitéz áll fenn a kapuban

hétfejű sárkányként őrzi szobádat

nagy az én szívem hát könnyedén legyőzöm

mostantól te leszel halk - szelíd fegyőröm

ha meleg kék szemem rúzsozza a szádat

lassan lépsz lépcsőn le hófehér fátyolban

minden mesémben a valóság máshol van

olyankor boldogan élek meg nem halnék

jaj hintóm színüres kiesett kereke

sorsom eldönti hogy hiszek -e merek -e

most fél véka csókodért egy szívet adnék-

http://www.youtube.com/watch?v=gR03YnCK66M&feature=related