a nappal nem élek csak haldoklom várok az estére az enyhülés fuvallata testemnek mélyütés bocsánatért a szót halkan mondom bárki valaki te gyere vidd el feloldasz bűneim elengeded a fáradt homlokom melengeted véletlen ott hagyott kezeiddel akkor megnyílik az éjjeli kert

ébredek az álom végre kiment szememből ami a szépre figyelt mondj nekem egyszer tényleg igent levél zizeg ágak hajladoznak a fekete méregzölddé bomlik és illatod belém hatol csontig szent jánosék egyszer hajnalt hoznak de addig én büszkén vezetlek itt kéz a kézben gyengéden bekötve csuklónk a pirkadatkor megölne hiányod fájna mert szeretlek is akkor megnyílik az éjjeli kert ébredek az álom végre kiment szememből ami a szépre figyelt mondj nekem egyszer tényleg igent bárhol és bármikor megállhatnánk padra ülnénk vagy a tiszta földre és a felejtést azt bízd a ködre lassan reggel tovább nem várhatnánk tudom elengedsz és elengedlek ágak törnek szirmok bezárulnak a sérüléseink elárulnak hol jártunk színei velem lesznek akkor megnyílott az éjjeli kert szemem mi addig a szépre figyelt lehunytam láttam a kékre kifent eget s nem mondtál tényleg igent

https://suno.com/song/e72fc010-8ee0-4fcb-ad34-3a676a643aff