mikor jártam mezítláb a porban

rágtam az édes nyárban fűszálat

törökméz volt a keserű bánat

a pár bokorból álló vadonban

mikor jöttem lila eperfoltos

trikóban az este udvarában

haza megsebezve suta lábam

tudván hogy ma megint ezer fontos

dolgot tettem  csillogó szemekkel

szutykosan fáradtan estem bele

az ágyba felnőttem lelkem fele

megfagyott és tele lett telekkel

gondolkodom mikor mondtam nemet

mikor inkább igent kellett volna

átrobog egemen felhőhorda

üres a kandalló hoztam szenet

most a szobából nézem a sarat

fűszál helyett sós pálcikát rágok

néha szórok még pár szikrát rátok

míg megfesti a vérem a nyarat -

https://www.youtube.com/watch?v=onuvj65actc