az élet akadályokból ácsolt

iskolapadjában együtt nőttünk fel

és egyszerre hunyunk ki az őrtűzzel

melynek kis lángja mindig varázsolt

reményt a gyakori elveszettségbe

büszkeségünk sokat szenvedett mégse

tagadtuk meg egymást a gerincünk

szálfaegyenes csak a váza szilánk

ahogy elaprózta tengernyi hibánk

bolygó és holdja hosszan keringünk

kiszámíthatatlan cikk-cakk pályákon

a magasban zárt szívedre rálátok

az utcán bárhányszor találkozunk

újjáéled tompa sápatag fényünk

s Máriától kegyelmet ha kérünk

azt a másikért mert halált hozunk

ha rend a lelkünk mindenünk már tudjuk

a Napba tartó utat együtt futjuk -

https://www.youtube.com/watch?v=tBOsCZvJXew