az életet mint egy tarka lepkét

hosszan üldöztem hatvan éven át

egy trombózis nélküli mélyvénát

új vastüdőt ha akadna vennék

a szívem marad bár gyakran megcsalt

játszott velem nyerni sosem hagyott

most dallamát játssza egy bús fagott

és ha az utolsó taktus elhalt

hiába a döbbent csend más zajok

töltik be a változatlan teret

míg könyörögni muszáj vagy lehet

addig én csak megbocsájtást hagyok

fiaimra amit megszereztem

hiába adnám mert a küzdelem

nincs mögötte zöld igen szürke nem

jelzi hogy az erőm egyre vesztem

bár a végére a sötét foltok

elhalványultak mégse lett teljes

ez a kirakós talán csak feljebb

esőfelhőkön túl leszek boldog -

https://www.youtube.com/watch?v=VT-gyOs53no