a valóság és az álom

mint a festékpaca összekeveredik

ébren tartani próbálom

a zöldgalléros szőlők fürtjeit szedik

magam a hajló nyárutón

szúrós szemű legények hozzák az üstöt

lány távozik homokfutón

kertben öreg apó pipadohányt füstöl

ha fejem előre esik

mialatt kipattan a gesztenye burka

a szerelmüket keresik

magányosok  bágyadt ősz erejét tudva

félálomban nekem is van

a harmatszőnyegen át keresni valóm

lábra álló szelíd kis vad

már csak egy ragadozó kell őt felfaló

itt az őszi álomképben

az utolsó nyári alkonnyal vetekszel

vadkendermag száll a szélben

nagyon remélem soha nem ébredek fel -

http://www.youtube.com/watch?v=OVFhzlR6fJY&t=180s