az élet erdejében volt egy kicsinyke ház

millió virággal és jó tágas kerttel

a tömött lombokon a napfény nem juthat át

de én vártam arra hogy még hátha felkel

beragyogja nekem azt a kicsi ablakot

ahol vidám mosolygós lány kikönyökölt

és mézeskalács  szíveket szórt mint abrakot

éhező szerelmesének mind letörölt

izzadságot gondot rontást meg mi bántott

én jó pók módon terveket szövögettem

mert meséhez az kell de aztán földre rántott

feltámadó hideg fuvallat mögöttem

hirtelen borult be vagy lassan megborzongtam

hangos csattanással zárult kerti kapu

és az idő egy repedésén át elfogytam

talpam alatt úti lapu úti lapu -

http://www.youtube.com/watch?v=0JE_d4Bjqxs