az aréna üres kezemben vörös posztó

az élet szilaj bika képében

véres szemű kegyetlen dúvad ünneprontő

bírok vele könnyed tánclépésben

balra lépek és váratlan jobbra fordulok

míg ő lendülettel elviharzik

mellettem ha közönség lennék felmordulok

bátorságom lazán könnyen alszik

ő is fárad de azt hiszem én sokkal jobban

fújtat lábával vadul kalapál

a harc meglátszik rajtam izzadtságfoltokban

egy-egy perc mint matador szalad át

ezen a zene nélküli tréfás baletten

és tőle már többet nem akarván

fájó sportszerűtlen alkut kötünk mi ketten

győztem de ott fityegek a szarván -

http://www.youtube.com/watch?v=DOjWGW-08Xk