a bőröm már téli napfény- sápadt

a szemem hunyorog könnybe lábadt

semmit se nézek de mindent látok

szomjúság vár fent bőség lent rátok

ha tudjátok saját forrásotok 

mint az itatóhoz  hozzászokok

talán egyszer végleg megpihenek

az idő bár véges nem sietek

arcomon ráncok járják a táncot

homokszemekből rakok palánkot

tudatom köré vele lepereg

az emlék és senki se kesereg

mert jó hogy bármi megtörténhetett

hát a sátán is keresztet vetett

én zöldülök a sárga tengerben

embert találsz belül az emberben

lassan leteszem a szemüveget

a hold alatt csillagteve üget

csak a lelkem tüzes fiatal még

engem körös-körül sivatag véd -

https://www.youtube.com/watch?v=rEbfRmlCc24          orosz , de tökjó: