a mozaikom darabokra tört

az élettel ez a szolíd kis flört

nem tart sokáig ellaposodott

barátnőit sem hozta magával

hosszan hintette a port ez rávall

és az ajtómon sem ma kopogott

megértem mint ahogy mindenkit ha

arra vár mikor üres a hinta

úgyis csak a képzelet repített

felfelé folyton lefelé mentem

lejárt az időm pár percet csentem

átadom helyem egy kéz segített

nem tudom kié de még maradok

fa árnyékában hozzád tapadok

hallom a nevetést hogy nyekereg

az olajozatlan lánc felébreszt

mára az álmaimból elég lesz

játszótéren a festék lepereg -

https://www.youtube.com/watch?v=WSlKRnphV8A