állóvízzé szelidültem sorsommal megbékéltem

kegyelmet nem adtak helyette áldást nem rég kértem

és fiatal kori félelmeim beigazolódtak

mert álmaim reményeim hitem tovasodródtak

uszadék faként a puszta lét zavaros folyamán

egy rozsdás szög a megbékélést jelentő olajág

nézem dagadó erem kinevetem a ráncokat

és még szeretek olvasni bimbózó románcokat

de nekem írt illatos leveleket már széttéptem

távoli gondolatok holt csendjét vág szét léptem

megyek sehova kikerülöm a helyeket hol lógtak

valaha csecsebecsék díszek meghagyom hollóknak

tetemem legyen aki jól jár velem és hova már

sietség kapkodás izgalom a magány hagyomány

próbáltam tenni dolgomat nem keveset tán sokat

bámulok a lángba nem melege fénye fájogat -

http://www.youtube.com/watch?v=Of_1ppXMfwg