ballagok lustán és céltalanul

az élet sikátorában hosszan

nem okoz örömöt nem is bosszant

a semmit tűzöm ki célszalagul

e kellemes andalító sétán

árnyék vetül már a fél oldalra

fényesség elég rég volt arra

átmegyek oda tüntetőn némán

lehet talán nem is érdemeltem

hívogatnak terek a zöld parkok

de én konokul kifelé tartok

ezért felesleges érte mennem

és visszafordulni szabálytalan

ásító ablak üres balkonok

alatt az inggallérom markolom

a földön lenn hever kabát kalap

követi őket a csíkos vászon

ahogyan fekete ponttá olvad

össze az út vége és a holnap

az utolsó cigim szívom fázok

a felismeréstől ez nem igaz

vagy a pokolba vagy a mennybe visz

közben csodákat látni lenne mit

sokadjára csapott be a pimasz -

https://www.youtube.com/watch?v=VjQ8kH8oQEk