tél közbeni első napsugarak

eltemetett reményt ébresztenek

milyenek voltak távoli nyarak

s a lelkem már csak félmeztelen

meleg sötét vackából előbújt

és szétáradt a megfáradt testben

odakinn csak szemerkélő eső hullt

még részesülök abban a kegyben

hogy élek akár még tervezhetek

is  építhetek kártyavárakat

hogy az új hajtásom nem lesz beteg

egy kereső kéz hátha rám akad

de ha nem nézem hogy összeomlok

a valóságon túlra szédítem

a lényem darabjaimra bomlok

és a semmiből újraépítem -

https://www.youtube.com/watch?v=z_7MGy6SaMM