viharok közt a szemem felhőtlen

bíztam a nyárban vagy egy szebb őszben

melyben égetik a száraz avart

csak a szuvenírok ára zavart

mert erőn felül de áron alul

voltak kiterítve a gyékényen

emlékeim meghúzták vonalul

szépiával az utolsó határt

három lehetségest és egy talánt

válaszolt kérdésemre az élet

megkaphatom ha adom a vérem

őket ingyen füstként a kéményen

engedem a nagyját el szótlanul

búcsúzok már nem olyan érzékeny

a veszteség egykor birtokoltam

remegő ajkat kissé sután nyit

alvó szív tényleg és indokoltan

hiányzok a sorból csak csupán itt

szerettek valaha indok voltam

most várom az utolsó utánit -

https://www.youtube.com/watch?v=Be-XCI2vByU