már megint eggyel kevesebb lettem

hamar elfogy az a szó hogy ketten

az óráig míg egyedül maradsz

s a ma már nem holnapot fakaszt

hosszú a sor s ott botorkálok

valahol hátul én konok álnok

mert a rög most épp rám is hullhatna

állok szó nélkül belefulladva

a körülvevő sok feketébe

közös álmainkba beleélve

magam láthatatlan vonalon túl

hol úr a sötét - világos kontúr

most már csak bízom hogy barátodnak

gondoltál kis fénye zsarátnoknak

mindig új erőre fog majd kapni

örök melege fog betakarni -

https://www.youtube.com/watch?v=PvjxfFuuupA