ketten nem voltak harminc évesek

együtt és tele volt a Nyugati

az éveim száma dupla annyi

e történetek nekem rémesek

mégis a látványra megtorpantam

a fiú fehér kőpadkán hevert

fölötte ott állt a lány jól nevelt

az idő egy percre lefolyt rajtam

szeme ragyogott vigyázta álmát

mosolygott hát én vele tartottam

láthatatlanul fejet hajtottam

közelebb raktam a hátizsákját

délután kettőkor -

https://www.youtube.com/watch?v=2hJBObEOFl8