ha állok majd isten színe előtt

kezem tördelni és szégyenkeznem

nem kell  mától az alvégen kezdem

napi sétám ha madáretetőt

látok az ijesztő nem én leszek

kis bogárra eddig sem tapostam

én csak sovány múlt vagyok a mostban

nem segítenek már serény kezek

szentté és boldoggá nem avatnak

az utóbbi fájdalma beoson

a percekbe a szürke betonon

de tarka olajfoltok maradnak

a jeleként annak hogy itt járam

jó néhány évtizeden keresztül

később kitörlődik gyökerestül

futó életemtől amit vártam

felfelé jutni jó akárhova

mire holnap szoknyája felhasad

máshol állok vigyázzban nem marad

utánam más csak egy lapát moha -

https://www.youtube.com/watch?v=mNgJESHmLv4