lelkem lánchegység volt jól felgyűrték

simaságát a szapora gondok

széles kilengéseit nem tűrték

szabályhoz ragaszkodó bolondok

nézték volna hogy a harmatcseppek

fűben szétgurult apró gyémántok

hogy rigófióka halkan retteg

én minden oldalról csak fényt látok

borús szemetekben fellélegez

a remény a görcsök kiengednek

hajótörött társa mellé evez

barázdák tűnnek el hiszen lelkem

ha itt van elmegyek ő jön velem

álomba hajló megnyugvást hoz a

testeken át leföldelt küzdelem

a szerelem sejtelmes mítosza -

https://www.youtube.com/watch?v=UgXtQ3oN980