régen kicsúszott gyenge kezemből

ami megőrzésre volt érdemes

bántó elviselni hogy vergődik

saját hamujukba holt két nemes

már csak sóhaj csepeg vérereszből

s a vágyunk koldusként tengődik

tudjuk az alamizsna jól esik

mert azt úgyis mindig szegény osztja

a kevély hájas disznó mosléka

lassan saját magának probléma

a boldogok hétköznapból veszik

az erőt kinek hite a kosztja

csak az éli túl a lehetetlent

mikor az éj betakarja puha

paplanával álmodni képes mer

és az átfestett valóság csupa

öröm fáradt lába előtt hever

a csoda sétákat  tehet lent fent -

https://www.youtube.com/watch?v=6YjprMl3TJw