kifakult a csóró misztéria

s hiányát a hiányra fogom

a szócsordás mágus mint éli a

világát sablon hétköznapokon

érdektelen meg unalmas sztori

nem kell akárkivel megosztanom

az egyszerű ember monostori

a látogatókat feloszlatom

de a gaznőtte egyszínű falak

mögül látom hogy nőttük ki magunk

hogyan lett a tűz egyszerű salak

és miért nem hallják meg a szavunk

állhatnék én is kígyózó sorban

szent plasztikkártyára áhítozva

az önmagával vívódó korban

nem hiszem a jövő bármit hozna

ezért méltósággal félreállok

egyenlőséget jelent tűszúrás

helyén kibuggyanó vérre várok

minden kedves szó már csak fülzúgás

míg egy érzelmet végleg megkapok

addig tart ez a vesszőfutásom

üssenek csak mielőtt meghalok

küldöm istennek tetsző tudásom

amikor megjelensz a káoszban

kezedben fecskendővel pont jókor

amikor fehér tigrist áldoztam

érkeztél a szívem az oltópont -

https://www.youtube.com/watch?v=Aoh2hFXU8VM