fehér varjúnál én vagyok ritkább

ha az örömben megélt napokat

veszem alapul de hagyjuk inkább

beválthatatlan csekket adogat

az élet az enyémben hogy mit lát

csak ő tudja futja - e lapátra

féltve őrzi a létezés titkát

felöltőre tavaszi kabátra

szükséges - e hosszan kuporgatnom

testvérem idő kit vérem táplál

és mindezen túl mást nem kell adnom

minden percet kétszeresen számlál

a vágyaimat félúton hagynom

kár volt örök ígéretet ígért

így csak neked jó Nagyboldogasszony

én sosem érezhettem az ízét -

https://www.youtube.com/watch?v=eOb7zMNYkrw