bármibe váltok télből tavaszba

virágabroszról messzi havasba

ha szükséges igenből nemre is

míg másoknak a lágy női ruha

nekem az ajkad a fényes puha

érintése az ami messze visz

át új felragyogó horizonton

a fehérneműd porig bontom

hogy az öntudatom beléd vesszen

a visszatalálás nem átlagos

annak kinek lábnyomát sárba mos

zápor hogy a földről eleresszen

át a hűs kozmikus végtelenen

a kezem egy meleg kézre teszem

odaátra viszem az emlékét

aztán tisztán egyenesen nyíltan

kijelentem azt csak eddig bírtam

hiányod a szerelem nem létét -

https://www.youtube.com/watch?v=j0qRuG43EKY