végig azt hittem messze repülök

a hangos vásári forgatagban

mézeskalács és sült borda szagban

sosem zavart hogy egy helyben ülök

láttam a rózsaszín vattacukrot

siheder kislányok masnis copfját

részeg imbolygó magasság foglyát

gólyalábast ahogy összecsuklott

mégis csak nevetett az egészen

fentről láttam a gyíkot ahogy fut

ahogy tisztességem pokolra jut

épp egy lángost majszolt félig készen

szédít a sebesség lassít a kor

odafenn végül is minden hideg

és azt elmondanom nincs már kinek

tágra nyílt szemekkel folyton vakon

utamon sehová sem jutottam

a pár perces varázslat véget ért

ünnepek közt eltelik még egy tél

segédek zárnak kaput unottan

az ember ismételni szeretne

bálokat már nem rendeznek most sem

vár üres hinta milyen kár hogy nem

lehet fizetni még egy menetre -

https://www.youtube.com/watch?v=X_ZOGHUWwqE