örömeim - ha voltak - visszahúzódtak

várakozó énem sziklás tengerpartján

a langyos este szép naplementét hajt rám

a hely realistáknak és a túlzóknak

megfelel elgondolkodtató sétához

szemérmes hullám nyomán szemét és kincsek

szemben jön valaki tán elég hogy intsek

lehet ő is magát keresi Évához

van közelebb mint Ádámhoz de nem talál

az iszapban egyetlen olyan nyomot sem

ami vezet valahová a konok csend

zafír távolba küldött hangokat kaszál

biztosan nem sírok csak a szemembe tűz

a nap harap nálad a remény nálam hit

bízom a víz lassan medrébe áramlik

melegével csontvázakat egymásra fűz -

https://www.youtube.com/watch?v=l9cVN4ZqNIM