a nyár fenséges sárga ruhája

már régen kifakult meztelenre

vetkőzött és elájult utána

mintha kedvese túl messze lenne

a kék aki mindig átölelte

elbújt csak bottal ütik a nyomát

az ősz a hidegét rászögelte

a napokra szegényes lakomát

eszeget ezüstös dér a kertben

míg minden tápláléka megbarnul

s bántó elhúzódó koncertben

a fekete éj zaja elhalkul

végül végső magasztos bíborban

az emlékezet magára marad

laza kiegészítő szín voltam

a betegzöld tél havára ragad

ordítom hogy átverés az egész

hátha valaki hangom meghallja

először csak ablakunkon benéz

a szürke aztán mindet felfalja -

https://www.youtube.com/watch?v=vD736p_aDpg&list=RDvD736p_aDpg&start_radio=1