épült egy vályogház régen messze

megközelíteni lesz - e mersze

valakinek örök homály fedi

fala a föld illatát átveszi

folyamatosan és halkan mesél

mikor  lábad az ösvényről letér

megpihenni megállsz árnyékában

aranyat ér mérik száz vékában

gerendám meghajlott szuvas nem tart

talpam salétromos lyukas felmart

a tetőm hiányos töredezett

az ajtóm nyikorog töve vetett

sokan jártak ki s be általa

habár nem a díszem de bántana

ha nem volna vagy fityegne lakat

rajta hogy ne találjon szavakat

vándor az elmúlás szépségére

nem találni ilyet két fényévre

valaha szép falaim berogytak

nem lesz erősebb se ma se holnap

de ablakaim ragyognak vakít

fényes tisztaságuk elandalít

ajtórésen szellő épp hogy befér

míg suttog a viskó költözz belém -

https://www.youtube.com/watch?v=omLBHOiI5Hc