sokadjára ünnepre készülök

tán még a tenyerem is izzad

a várakozás nekem kínpad

a holnapokba belevénülök

szív nem dobog csak a pulzus robban

nem lehet minden tökéletes

balról szerencse jön élesen

elrontani már nem szabad jobban

az asztalom maradványaiban

ott van a híg kiborult létem

de nem vagyok nyomorult mégsem

a csirke megmaradt szárnyaival

törölgetem a zöld és kék foltot

amik sosem fognak kikopni  

terítőmből tudjuk kilopni

a vihar utáni lágy égboltot-

https://www.youtube.com/watch?v=XbtbDmVl6qc