nem emlékszem már a tavaszra

álmom kitágítom egy araszra

hogy beleférjen sok- sok vágyam

vagy életem az a semmitmondó

de talán ha felmelegítem

ezt a rossz konzervet régi színem

visszanyerem a tüdőm tágan

pumpál rég nem láttam ennyit rontó

suta bűvészt lyukas cilindert

aki túl sokat vesztett picit nyert

ki pörköltbe rejti a nyulat

és a kártyát keskeny résbe dugja

vagy két labdából hármat elejt

mert nem tanul már mindig csak felejt

hát a közönség rajta mulat

ha hó végén valamire futja

próbálom lesni a nagymestert

ha jön a nézőtér dugig megtelt

a bő fekete köpenyében

a trükk ócska minden csak eltűnik

a lényeg soha vissza nem ad

és egyetlen mutatványa sem az

mi a sikerét növelné meg

minden tapsvihar egyszer megszűnik -

http://www.youtube.com/watch?v=bpADC14YIM0