gubbasztva a feledés sós markában

a szoba legtávolabbi sarkában

hálót és terveket szövök

finom teherbíró pókselyemből

nem emlékeztet semmi volt helyemről

váratlan megyek - jövök

akkor TE a papucsoddal üldözöl

emberek nem rovarvilág üdvözöl

fejet hajt fél tőlem talán

amíg én fájó mérgemet termelem

s ha jön a tél magam elvermelem

ha meleg van szobád falán

csúf jelként önként felvállalom magam

tracheatüdőm ilyenkor feldagad

fejtorom potrohom külön

életet él  áldozatbölcsőimnél

befonva és az aki rossznak ítél

nem járt mezítláb a füvön

bár nincs nyolc lábam és szúró csáprágóm

keresem az ösvényt szabályt áthágót

minden bűneim tömegét

hálómon holdfény penget húrokat

lágy e - mollokat és nehéz g - dúrokat

halok a háló közepén -

http://www.youtube.com/watch?v=NSm0HLmKhFM