|
Hospice
Zz62 2012.10.04. 16:30
égetett avar füstje terjed
őszi horizonton nyárvége erjed
savanyodik
ha kis ívben a Nap jobbra
kanyarodik be balesetmentesen
újra megáll az élet mint rendesen
és nem illő már a mosoly
szélrózsa bontja kései szirmait
fohászkodik
borúdért októbert okolj
tollászkodik veréb a járdaszélen
míg fenn kócos varjú szórja szitkait
hárfahúrok meghitt csevegése közt
élethalál határán lebeg
lopakodik
a fájdalom vert serege
sokasodik a csend és a zihálás
halkul ráncos megtört szívem hálás
hogy megkaptam egy asszony titkait
nézz körül drága
gondom ritka itt -
http://www.youtube.com/watch?v=vTx1ioO0i2c
|