halljátok - e jó pásztorok

viszket -e már a talpatok

január lassan vánszorog

még erős fagyok fojtogatnak

és talán meg is halhatok

tél szőnyegére rojtot adnak

első jelei olvadásnak

tágul a jószág orrlika

de nincsen dolga a vadásznak

a föld méhében mag mocorog

a sárral együtt porzik a

szerelem kérem csak bekopog

hozzám és én vendégül látom

lehet az hogy megkedvelem

megnyugszom ha megszépül álmom

a pásztorok botot faragnak

a jelentéktelen jelen

emlékei el - elmaradnak

az élet a jövőre készül

mert éled kifesti magát

azoknak lesz igaza végül

akik tudják a szabadság mit ér

én már megéltem a javát

utolsó utamon pár kísér -

http://www.youtube.com/watch?v=6tVNDAzZ7Bw