szád fénye rámragyogja a puha éjt

s lábujjaim nyújtózkodnak

nem érzem a félelmet veszélyt

gyermeklelkem harsányan jót hintázik

addig szüleim gyújtóst hoznak

mert az a csókod már kint fázik

párás ablakomon könnycsepp gördül

hiába kutatok a ládában

ha minden nesz fegyverként dördül

felver egy-egy bóbiskoló galambot

ki boldogság volt az álmában

nagy a csend húznám a harangot

nem vagyok királyfi mégis didergek

mindenről jégcsap terjed felém

elejét veszem a hidegnek

havazás felett lépek pár centivel

tűrtem sokat túlélni nehéz

de most elégedj meg ennyivel -

http://www.youtube.com/watch?v=XojSSa0jwxU