kétrét görnyedve markolom magányos mellkasom

a szerelmet meghalni nem hagyom

száraz az idő pattintok szikrát

apró füstcsík száll vígan kacéran hajladozik

lelkem horizontján hajnalodik

szemérmes nőként felfedi titkát

álmodó tüzem mellé édes emlékek gyűlnek

nem fecsegnek már csak csendben tűrnek

érzékenyek minden bántó zajra

lassan némán tágítják a kört és majd megnyílnak

majd szégyenlős mosollyal meghívnak

kicsi a rés csak TE férsz be rajta -

http://www.youtube.com/watch?v=qAoIOhMIQWk&feature=related